Görömböly Miskolc városrésze. Első írásos nyomai a XIV. századból valók, története szorosan összekapcsolódott a szomszédos Tapolca községgel, ahová a Miskolc-nemzetség már akkor monostort építtetett.
A XVI. században a Rákócziak és a tapolcai apát voltak a község birtokosai. Hazánk török megszállása alatt a település többször elpusztult. 1710-11-ben nagy pestisjárvány söpört végig ezen a környéken, amikor Görömböly más környező falvakkal együtt szinte teljesen kihalt.
Ezért fordult gróf Kollonich Zsigmond váci püspök és tapolcai apát a nádorhoz, hogy jobbágyokat telepíthessen le a tapolcai apátsághoz tartozó Görömböly faluba. Egy 1712. augusztus 1-jei oklevél tanúsága szerint erre engedélyt is kapott, és Borsod vármegye három évre adómentességet adott „Görömböly falu lakosainak, mégpedig az újaknak”, akik Felső vízközből (a mai szlovákiai Svidnikből és környékéről) költöztek be. Ez a betelepítés megadta a következő évszázadokra a település vallási és etnikai képét.
A hagyomány szerint 1712-ben 20 család költözött Görömbölyre. Az első letelepedési hely a mai Ághegy közelében volt, mintegy egy kilométerre a jelenlegi településtől. A betelepülők papot is hoztak magukkal, hogy megőrizhessék vallásukat, hitüket.
1776-ban Bacsinszky András munkácsi püspök Mária Terézia királynőtől megkapta a tapolcai apáti címet, s az ezzel járó javadalmakat. Görömböly virágzó egyházközség lett, az apátsági uradalom központja. Ennek köszönhető, hogy a kezdeti fatemplom után a püspök kőtemplomot és lelkészi lakást építtetett.