A görögkatolikus közösség első temploma egy fatemplom volt, amelyet a beköltöző ruszin telepesek építettek maguknak, a régebbi, római katolikus templom romjai mellett.

1734 körül ez a fatemplom bizonyára kicsinek bizonyult vagy leégett, s ezután nagy áldozatok vállalásával egy újabb fatemplom építésébe kezdtek. A fennmaradt leírások szerint a tetőzet fazsindelyes volt, melyet három kis fatorony díszített. A templomtoronyban három harang lakott. Szűz Mária születése tiszteletére épült templomot csak évek múltán szentelte fel látogatása során Olsavszky Mihály munkácsi püspök. Valószínűleg ekkor változtatták meg a templom címünnepét Szűz Mária oltalmára. A templombelső első leírása 1769-ből származik, amely szerint szabályos, ikonosztázionnal ellátott, a bizánci liturgia előírásainak megfelelő templomra kell gondolnunk. Az oltáron Olsavszky püspök által szentelt antimenzion (ereklyekendő) volt, s a fából készült szentségházban ón cibóriumban őrizték az eucharisztiát.

1785-ben a községben új római katolikus templom épült a Szentháromság tiszteletére. Ez növelte a görögkatolikus hívekben a kőtemplom utáni vágyat. Az építéshez lelkesedést adhatott, az is, hogy ekkor a község kegyura már Bacsinszky András munkácsi püspök, aki hathatósan támogatta a templomépítést. Így került sor 1795-ben a harmadik, már kőtemplom építésére. Ezt a kőtemplomot a görömbölyiek nem használhatták sokáig, mert 1834. október 15-én egy földrengés annyira megrongálta, hogy az épület életveszélyessé vált, és le kellett bontani.

A templom nélkül maradt görögkatolikusoknak, Tarkovics Gergely eperjesi püspök (időközben Görömböly az 1818-ban megalakult eperjesi egyházmegyéhez került), kérte Rajner Károly egri nagyprépost-helynököt, hogy engedje meg a görömbölyi görögöknek azt, hogy szertartásaikat – az új templom felépüléséig – a római katolikus templomban tarthassák. Az átmenetinek gondolt állapot bizony több mint három évtizedig tartott.

A jelenlegi templom építését 1854-ben kezdték el Demkó István parókussága alatt, majd Bovánkovics József folytatta a munkálatokat. Az 1868-ban neoklasszicista stílusban felépült templomot Huczkó Bazil nagyprépost szentelte fel Szűz Mária oltalma tiszteletére. Ekkor már Hucskó Mihály volt az egyházközség parókusa. Az építés költségeit a kegyúr viselte. A Rétay és Benedek Műintézetben készült ikonosztázion 1912-ben került a templomba.

Orosz József parókus renováltatja a templomot 1920-ban, ólomüveg ablakokat építenek be, és értékes műkőburkolat készült. Az azóta eltelt közel száz év alatt a hívek igyekeztek a szép templom állapotát megtartani, s még ékesebbé tenni azt. A belső festést 1968-ban megújították, s a Petrasovszky testvérpár, Manó és Leó szép seccokat festett a mennyezetre. Demkó Sándor parókus felkérésére dr. Dudás Miklós hajdúdorogi megyéspüspök áldotta meg a megújult templomot.

A 2000. évi millenniumot méltó módon ünnepelte meg az egyházközség. Ezen szép jubileumra a hívek nagylelkű adományából és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától kapott támogatásból felújításra került a templom belső festése, megújult a templomtorony és megtörtént a templomtető cseréje. A nagy munkát Horváth György esperes-parókus irányította.

2011-ben Dudás László esperes-parókus tovább szépítette a templomot. A megsüllyedt sekrestye lebontásra került és az újat építettek. A szentelést dr. Orosz Atanáz püspök exarcha végezte.

Templomunk 25 méter magas tornyában három harang lakik, melyek közül a déli időben megszólaló 4 mázsa, 20 kg-os harangot Gombos Lajos őrbottyáni mester öntötte, 1985-ben. Szentelését dr. Timkó Imre hajdúdorogi megyéspüspök végezte.

A templomnak csodálatos fekvése van, s már távolról feltűnik, bármely irányból közelítünk a település felé. Ezt a kedvező adottságot még fokozza a díszkivilágítás, amely által esti pompájában is láthatjuk Isten görömbölyi hajlékát.